Zseton játékok
A zseton története
Zseton és pénzérme
A zseton megjelenésének körülményei nagyon hasonlítottak az első pénzérme helyzetére, amikor a cserekereskedelmet felváltotta a pénz. A pénz első nyomai 4.500 évvel időszámításunk előtti időből származnak Mezopotámiából, ahol a korabeli szövegemlékek egyes áruk közti váltóértékként az ezüst használatát említik. Az egyiptomiak 14 évszázaddal időszámításunk előtt már ismerték a különböző értékű fizetőeszközök közti váltás elvét, és meghatározták az arany, az ezüst és a réz közti érték-különbségeket. Az óceániai kőpénz, az Új-gunea gyűrűpénz és az afrikai illetve kínai kagylópénz után az első fémpénz időszámításunk előtt 2.000-ből származik, a Földközi tenger térségéből. Azonban a fémpénz elterjedésére az időszámításunk előtti 7. századig kellett várni, amikor is Lidiában (a mai Törökország területén) az uralkodó arcképének a fémbe nyomásával hitelesítették a fém valódiságát. Ezt a gyakorlatot aztán gyorsan átvették a környező területek és a 550 évvel időszámításunk előtt már minden fontos kereskedelmi központban használták a nyomott fémérmét.
Zseton és az amulett
Kevésbé ismert tény, hogy a fémpénz terjedésével egyidőben a vallásos-mágikus gyakorlatokhoz is elkezdték használni az érméket, leginkább agyag vagy kő korongok formájában, melyekre a hitvilág pozitív erőit megszemélyesítő jeleket nyomtak vagy véstek. Ezek az érmék, az úgynevezett amulettek, és az amulettek jelei gyakran fontos szerepet játszottak komplex vallásos-mágikus rendszerekben, mint a Rúnák Európa északi területein, a Taro Egyiptomban és onnan elterjedve egész középkori Európában, vagy például a Yi King Kínában. Innen pedig már csak egy kis ugrás a szakrális játékokig, melyek az ókorban és a korai középkorban egyfajta vallásos világmodellként működtek, mint a „Ki nevet a végén” őse, az indiai Pachi, melynek mezői az életút állomásait jelképezték, a figurák kiütése az újramegtestesüléseket, az inkarnációt, és amely játékhoz jelképes értékkel bíró pálcikákat használtak egyfajta fizetőeszközként. Hasonló „játékpénz”-nek tekinthető a Mah-yonghoz használt pálcika, mely a nyeremények kiosztásánál játszik szerepet.
A zseton és a modern mágia
Az amulettektől és a Mah-yong pálcikáktól nagyot kell ugornunk térben és időben, hogy a zseton történetét folytassuk. Nem állítjuk, hogy Amerika játéktermeiben a szakrális ihletettség vezetett a zseton megjelenéséhez. A játék-klubok és póker-termek első zsetonjait sokkal inkább a szükség és a praktikus szemlélet szülte. Van azonban itt még valami más is. Egy játék-klub zárt világot jelentett az oda tartozóknak, melynek saját törvényei, és saját pénzneme volt. A klubba belépve zsetont kell vásárolni, a pénzt a játék-világ pénznemére kell váltani, és ezzel a zseton e klubhoz tartozásnak, magának a játéknak és főként a játékban remélt nyereménynek a jelképévé válik. A zseton ebben az összefüggésben hasonlóan mágikus jelentőségre tesz szert, mint az amulettek. Természetesen ez nem jelent történeti kapcsolatot a pénzérme, az amulett és a zseton közt, de rávilágít az emberi lélek történetformáló erejére. Hogyan? Mi, e portál szerkesztői és olvasói játékosok vagyunk, és magunk közt szólva bátran néven nevezhetünk a tudományos megközelítéstől idegen (mondhatni a tudomány szempontjából komolytalan, a mi szempontunkból játékos) összefüggéseket. Ilyen megállapításként bátorkodunk tehát előállni azzal, hogy a zseton egy őskép megjelenése az emberi kultúrában, mégpedig ugyannak az ősképnek a megtestesülése, amely a pénzérme és az amulett megjelenéséhez is vezetett. Ősképnek a lélektan olyan képet, jelképeket nevez, mely mintegy velünk született, tehát előbb van jelen bennünk egyfajta lenyomatként, mint ahogy külső tapasztalatok alapján a saját képünket megalkotjuk róla. Az őskép olyan, mint egy játékszabály, melyet meg kell ismernie annak, aki a saját nyertes stratégiáját ki akarja alakítani. Előbb van a szabály, a játék kereteit, a játékteret és annak összefüggéseit megalkotva és csak ezután következhetnek a saját tapasztalatok, döntések. A szabályt megismerve, a játék során kitapasztalva alkothatunk képet arról, hogy mit kezdjünk vele. A zseton, az amulett vagy pénzérme ősképe a történelem során más-más formában jelenik meg, de nem a történelem szüli, hanem az őskép alakítja a történelmet. Úgy van ez, minta pókerben a szerencse. Lehet okosan játszani. A profik mindig többet nyernek, mint vesztenek. Fontos az is, hogy kinél mennyi zseton van, a stratégia objektív számításokra épül. Mégis minden számítás a szerencse esélyeinek latolgatásából indul ki. A póker játékos - mint modern mágus - a sors erőit egy halom zseton segítségével próbálja befolyásolni, de tudja, hogy a szerencse hatalma mindig nagyobb az övénél, és neki ehhez kell igazodnia. Az őskép, melyhez minden magas lap közelebb viszi, a szerencse, a gazdagság és a hatalom képe. És ami ezen túl van? Annak már a zsetinhoz tényleg nincs köze.